|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1889 Párizs
2008. november 6.
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Franciaország negyedik köztársasága 1889-ben a francia forradalom centenáriumát a negyedik párizsi világkiállítással ünnepelte. A soha nem látott pompával, igazi "franciás nagyvonalúsággal" rendezett világeseményre a legtöbb monarchia hivatalosan, állami szinten nem nevezett be, kiállítóik csupán magánemberekként, saját hírnevüket öregbítve vettek részt alkotásaikkal a tárlaton.
Sadi Carnot elnök jelenlétében május 5-én a forradalomra emlékeztek a jelenlévők Versailles-ban, ahol a "hölgyek nem nyithatták ki napernyőiket a tolongás miatt". A szoborparkkal övezett Neptun vízimedence felavatásán - a nagy meleg dacára - a "javíthatatlan" angolokon kívül (akik kockás útiruhában, nyakukban látcsővel jelentek meg) mindenki fekete ünneplőben tette tiszteletét. A csaknem félmillió érdeklődőt vonzó rendezvény emelkedettségét a francia elnök elleni merénylet mellett (egy francia matróz vaktölténnyel lőtt Carnot kocsija felé) a katonai menet közé futkosó párizsi nők viháncolása törte meg. A világkiállítás a következő napon nyitotta meg kapuit.
A politikai közjáték ellenére (a monarchiák lemondták részvételüket, hiszen mégsem ünnepelhették egy köztársaság születését) 29 állam 61 722 kiállítója mutatkozott be a hatalmas területen (több mint 900 000 m2-en a Szajna mindkét partján, a megszokott Marsmező és a Trocadero térségében) felépített vásárváros pavilonjaiban.
A kiállítás legfőbb látványossága kétségkívül Gustav Eiffel 300 m magas, acélszerkezetes tornya volt, mellyel a New York-i Empire State Building megépültéig (1931-ig) a világ legmagasabb építményének számított. A monumentális műszaki csoda több mint 7 millió kg súlyú szerkezetével szinte elnyomta a kiállítás többi, korántsem apró épületét. "Beüzemelése" után, már a tárlat ideje alatt behozta a részvényesek által befektetett 7 millió frankot meghaladó összeget. A kiállítás alatt többször bengáli tüzekkel világították ki, ami ámulatba ejtette a számtalan látogatót, míg a tetején kézi erővel mozgatott hatalmas reflektorok fénypásztái estéről estére elkápráztatták a bámészkodókat.
A torony első emeletére (57 m) 100 fő befogadására képes siklószerű liftek szállították a látogatókat, egy frankért. A naponta átlagosan 11 800 turista nagyobb része csak idáig merészkedett, hiszen az itt kialakított vendéglők asztalai mellől zavartalanul gyönyörködhetett Párizs és a kiállítás panorámájában.
A merészebbek további 3 frankért 50 fős liftekkel juthattak a második szintre (118 m), ahol a Figaro szerkesztőségének munkatársai igazolásokat osztogattak a bátor "toronymászók" számára. Tovább már csak lépcsőkön lehetett menni, a felső szinten nyilvános laboratóriumok mellett Eiffel szobája kapott helyet. A tárlatot egyébként bátran nevezhetnénk a fény világkiállításának is, hiszen a várost több esetben gyönyörűen kivilágították az újdonságnak számító, de egyre tökéletesedő elektromos berendezések segítségével. Az Eiffel-torony fényeffektjein kívül népszerűek voltak a színesen megvilágított szökőkutak is.
A kor jelentős magyar ásványvizei
Az 1876-os philadelphiai világkiállításon érmes Saxlehner András mellett Nemeskéri Kiss Miklós Vera fantázianevű savanyúvize 1889-ben újabb díjakkal gyarapította a magyar ásványvizeket.
A hazánk egyik komoly, a világpiacon is versenyképes ágazatává váló, ipari méreteket öltő ásványvíz kitermelésének eddig bemutatott leghíresebb, máig rendkívül népszerű márkáin kívül igen közkedvelt volt az 1880-tól palackozott mohai Ágnes-forrás savanyúvize (14000 palack/nap, 1,3 millió palack éves forgalom) csakúgy, mint az igmándi, parádi és balfi vizek - sőt, a korszakban nagy hírnévnek örvendtek a balatonfüredi és a hévízi ivókúrák is.
A fővárosban a már említett budai kutak mellett kiemelhetjük az Apenta Rt. őrmezei telepét, valamint a Lukács fürdő Kristály-forrásából kitermelt Kristályvizét.
A margitszigeti artézi kutakból nyert vizet - melyet Zsigmondy Vilmos tárt fel - már József főherceg idején, 1869 körül is palackozták és exportálták. A margitszigeti ivókút vizét kezdetben árva leánykák kínálták a vendégeknek tetszés szerinti díjazásért, mely az árvaház költségvetésébe csordogált.
Tovább részletek a >>>"Világkiállítások 1851-től" menüpont alatt található.