"FORRÓDRÓT": [+36] 30-3985320 | info@vilagkiallitas.hu

Shanghai idő:

Pavilonok // Pavilions



Click for Shanghai Hongqiao, Shanghai Forecast

Média támogatónk



TÁMOGATÓINK

Cégbemutató



Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!

. Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.






Shanghai

Shanghai neve

A város virága

A Magnolia denudate, másnéven yulan-i, vagy fehér liliomfát 1986-ban választották Shanghai város virágává. Ez a növény Kelet- és Dél-Kínában honos, 2-3 méter magasra megnővő, terebélyes cserje. 10-15 cm-es, illatos, liliomszerű, fehér virágai lombfakadás előtt, áprilisban az ég felé bontják ki szirmaikat. Ez a tuljadonsága tökéletesen szimbolizálja a Shanghai-i emberek vállakozó kedvét és úttörő szellemét.

A város címere

A város címerét 1990-ben fogadta el a város vezetősége, a háromszöget formázó címerben egy fehér magnólia, egy vitorlás dzsunka (Kelet-Ázsiában, főképpen Kínában használt, elől-hátul magasra ívelt vitorlás hajó) és egy propeller található.
A propeller a város folyamatos fejlődését jelképezi.
A fehér magnólia a város választott virága.
A vitorlás dzsunka, Shanghai kikötőjének nyüzsgő életére utal. A propellerrel együtt a víz és a város történelme közötti szoros kapcsolatot fejezi ki. (Már a középkorban is fontos kikötő, rohamos fejlődése a 19. század közepétől indul meg, jelentős az angol, a francia, majd később az amerikai tőkebeáramlás és hódítás nyomán. A császárság bukása után (1911) sem vesztett jelentőségéből, mivel itt összpontosult a külföldi és kínai tőke tetemes része.)

Shanghai történelme

Az álmos kis halászfalu története a Song-dinasztia (960-1279) hajnalán kezdődött, amikor a Jangce deltája forgalmas kikötővé vált. 1074-től az épülő város már saját adóhivatallal is rendelkezett. 1264-ben három további településsel vonták össze. Mint kikötő egyre nagyobb jelentőségre tett szert, kiváltképp Suzhou számára működött átrakodó helyként a település. A 16. század közepén a sorozatos japán kalóz támadások kivédésére városfalat építettek Shanghai köré.
A Ming-dinasztia (1367-1644) végén az ipar is jelentősebbé vált, így Kína egyik gyapot- és textilközpontja alakult ki itt. Ennek ellenére komolyabb fejlődése csak 1842-ban, az első ópiumháború(1839-42) közbeni brit megszállás és az azt lezáró egyenlőtlen szerződés, a nanjingi békét (1842 augusztus 29-én a Cornwallis fedélzetén) követően indult meg, amikor Kína kénytelen volt Shanghai kikötőjét a nemzetközi kereskedelem számára megnyitni.

Lóczy Lajos (geológus, geográfus, Ázsia-kutató), aki néhány évtizeddel később járt ott, így foglalta össze a város fejlődésének első szakaszát:
"A Nan-king-i béke-egyezmény nyitotta meg Sang-hai-t az idegen kereskedésnek 1843-ban. Captain Balfour volt az első angol konzul és az első évben még csak 23 idegen volt a telepen; tíz év múlva az idegenek száma 330-ra szökött. De Sang.hai csak akkor kezdett rohamosan emelkedni, midőn az 50-es évek végén a Tai-ping lázadók Kiang-szu lapályait elárasztották és vezérük Nan-king-ban ütötte fel udvarát. Két ízben volt Sang-hai veszélyeztetve a lázadók ostroma által. A környék szorongatott lakossága minden felöl Sang-hai-ba menekült, hol az idegenek hadihajói és csekély számú fegyveresei biztosabb védelmet ígértek nekik, mint a császári seregek requiráló tömege.
A kalandorok és jött-mentek gyűjtőhelye volt ezidőtájt Sang-hai, hol keveset veszélyeztetve tág lelkiismeretű emberek gyorsan tettek vagyonra szert. Sang-hai felvirágzása egyszersmind szégyenteljes emlékmű az európaiakra, mivel nagyon sokan voltak, kik a lázadóknak és a kormánynak egyaránt szolgáltak és az anarkhiát fölhasználva, mind két harcoló féltől lehetőleg sok pénzt igyekeztek kicsikarni."

1843-ban létrejött a brit koncessziós terület is, majd más országok (Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok) is területeket kaptak a környéken. Shanghai területére folyamatosan áramlott a nyugati tőke: bankok, kereskedelmi társaságok települtek ide. A kereskedelem virágozni kezdett, miután a britek 1857-ben a Jangce hajózási jogát is megszerezték. 1853-ban a Taiping felkelés (1850-64) során, egy a taipingokkal rokonszenvező szélsőséges csoport, a Rövid Tőrök Társasága kezébe kaparintotta Shanghai kínai negyedét, de mivel a taipingok nem küldtek sereget a megsegítésükre, így 17 hónapi hősi küzdelem után feladták állásaikat. A harcokban a külföldi telepek nem sérültek meg, de az agglomeráció komoly károkat szenvedett, így menekültek lepték el a külföldi területeket. 1854-ben a korábbi szabályozással ellentétben kínaiaknak is lehetőség adódott a városba költözésre, így a nagy kereslet miatt az ingatlanárak drasztikusan emelkedni kezdtek.

1863-ban az amerikai és a brit koncessziós területek egyesültek, ezzel nemzetközi telep létesült. Tőle délre, a régi kínai város mentén alakult meg 1847-ben a francia koncessziós terület. A nemzetközi területtől északi irányba pedig /az 1894-95-ös kínai-japán háborút lezáró Simonoszeki-béke (1895 április 17) komoly befolyást engedett Japán számára Kínában/ kialakult a japán terület. A japánok építették az első gyárakat, később azonban mások is befektettek az iparba kihasználva a nagyszámú olcsó munkaerőt. Az 1900-as boxerlázadás (Peking, 1900 június 13-án az Igazságot és Békét Teremtő Ököl Társaságának tagjai és szimpatizánsai), majd az 1911-es "forradalom" és a császárság bukása miatt sokan özönlötték el a várost.

Az 1920-as évekig Shanghai a legjelentősebb távol-keleti világvárossá fejlődött, lakossága a 20. század elején meghaladta az 1 millió főt. Az első világháborúban, amikor a gyarmatosító nagyhatalmak a saját Európában vívott háborújuk foglalta el, kevesebb figyelmet fordítottak a kínai területeikre, így a városban kialakulhatott a kínai nemzeti burzsoázia, de megélénkültek a radikális mozgalmak is. 1915-ben Shanghaiban jelent meg az új kultúra irányító lapja, az Ifjúság (1916-tól az Új Ifjúság), amely hamarosan a kommunisták lapjává vált.

1916-tól Szun Jat-szen (Sun Wen) tevékenykedett a városban. Ekkor alakult ki a kínai nemzeti öntudat is, amely a Versailles-i békeszerződést követően - amikor a shanghai német területek Japánra szálltak át ahelyett, hogy Kína kapta volna meg - 1919. május 4-én megmozduláshoz vezetett. 1919. július 5-én általános sztrájk volt a városban.

1921. július 1-én (a pontos időpont bizonytalan) Shanghaiban alapították meg a Kínai Kommunista Pártot (KKP), amely a "külföldi imperialistákat" ellenségnek nyilvánította. 1925-ben a brit rendőrség Nanjing úti sortüze vált a kínai forradalom kiváltó okává.

1927-ben a Nemzeti Hadsereg Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) vezetésével a Kommunista Párt helyeslésével Shanghai város vezetést a Kuomintag (Guomindang) alá rendelte, majd még az évben leverte a felkeléseket, mintegy 5000 embert pedig tárgyalás nélkül kivégeztetett. A 2. kínai-japán háború során, 1932. január 28-án a Mandzsúriát elfoglaló japánok kísérletet tettek Shanghai elfoglalására, ám a kínaiak ellenállása győzött. Az 1930-as évek során kis mértékben még fejlődött a város, ezzel együtt a kommunista mozgalom központja maradt, miközben a kínai tőkésség nagy része is itt élt a mintegy 50 000 külföldi (köztük 116 magyar) tőkés mellett.

1937 júliusában Japán hadüzenet nélkül megtámadta, bombázta Shanghait, majd a város japán fennhatósága alá került. Az 1945-ig megszállt város a második világháború során sok menekültet, köztük mintegy húszezer zsidót fogadott be Európából. A háborút követően Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kivonult az itteni területeiről. 1949. május 27-én a kommunista csapatok elfoglalták a várost, aminek következtében mind a Kuomintag vezetősége, mind a külföldi és kínai tőkés társadalom elhagyta Shanghait. Az előbbi Tajvanra (Taiwan), az utóbbi Hongkongba költözött.
A Kínai Népköztársaság (megalakulása: 1949. október 1.) vezetése az 50-es - 60-as évek során a fejlettnek gondolt Shanghai iparát és infrastruktúráját nem javította, így az 1970-es évekre már bármely kínai nagyváros hasonló képet mutatott a korábbi metropoliszhoz, ám a vidéki városokkal ellentétben itt nyereségesen működött az ipar és működött a szociális háló is. A helyzet nem sokat javult az 1978-as gazdaságpolitikai nyitás után se. Shanghai helyzete az 1980-as évek végén kezdett radikálisan változni. A vezetés ekkor azt a tervet dolgozta ki, hogy visszaszerzi a város korábbi jelentőségét. Ennek hatására 1990-ben a Huangpu-folyó túlpartján a semmiből új városrész (Pudong) nőtte ki magát, majd 1991-ben megalakult a Shanghai Különleges Gazdasági Övezet, mely a nyugati befektetők (és munkát kereső kínaiak) tömegét vonzotta ide.
Az egykori elnök Jiang Zemin (1926-: Kommunista politikus, a kínai kommunista vezetés "harmadik generációjának" tagja. Deng Xiapoing őt választotta ki utódjául és reformjainak folytatójául. 1989-2002 között a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 1993-2003 a Kínai Népköztársaság elnöke, 1989-2004 között a Központi Katonai Bizottság elnöke volt. Vezetése alatt folytatódtak a gazdasági reformok, a kínai gazdaság dinamikusan növekedett, ugyanakkor politikai változtatásokra nem került sor. )
1985 július - 1988 áprilisa között Shanghai polgármestere volt, vezetése alatt nekilátott az adók csökkentéséhez elősegítendő a helyi és külföldi tőke beáramlását a városba. Shanghai Guangdong tartománnyal ellentétben nem pusztán a könnyűiparban, hanem a nehéz- és a szakképzettséget igénylő iparban és a szolgáltatásban is komolya fejlődést mutat. Shanghai város helyi vezetése elkészítette a város bankrendszerének 2020-ig tartó háromlépcsős fejlesztési tervét, amely szerint 2000-ig helyi, 2010-ig regionális, 2020-ig pedig globális pénzügyi központtá kívánják fejleszteni. A tervek szerint 2010-ben a város összes termelési értékének 30%-a származna pénzügyi tevékenységből. Shanghai a 21. század elejére Kína és a világ egyik fontos kereskedelmi és ipari központjává vált. Jól jelzi ezt, hogy a város elnyerte a 2010-ben tartandó Világkiállítás rendezési jogát.

Tények és adatok


Érdekes adatok információk Shanghairól (angol nyelven 15,8MB) // Everything about Shanghai (in english)

Lakosság: Belső területek: 9,838,000 (2001-es becslés) millió fő
Agglomerációval együtt: 18,670,000 (2006) millió fő

Főbb népességi mutatók
Férfiak aránya az összlakossságban 51,4%
Nők aránya az összlakossságban 48,6%
Várható életkor:
-férfiak- nők 79,8 év
-Férfiak: 77,78 év
-Nők: 81,81 év
Analfabéták aránya 5,4%
Korcsoportok megoszlása
0-14év>>>12,2% 15-64év>>>76,3% 65 év felett>>>11,5%

Fekvés:
A város a Jangce folyó torkolatánál fekszik, közel a Kelet-kínai-tengerhez, Kína középső részén. A várost a Huangpu-folyó osztja két részre.

Elhelyezkedése:é.sz.31°10", k.h.121°28

Területe: 6,340.5 km2

GDP (2005): US$114.2 milliárd
Import és export nagysága (2005): US$186.3 milliárd
Szerződéses külföldi befektetések nagysága (2005): US$13.8 milliárd
Testvérvárosi kapcsolatok száma: 66
A Shanghaiban lévő külföldi konzulátusok száma: 55
Felsőfokú intézmények száma: 60
Internet használók száma: (2005): 8 millió

Éghajlat: Szubtrópusi monszun.