|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
A túlhajszolt igazgató életébe került a sanghaji világkiállítás
2010. október 30.
Augusztusban hunyt el Balás Gábor, a sanghaji világkiállítás műszaki igazgatója. A szakember április elején utazott Kínába, hogy felügyelje a magyar pavilon munkálatait. Özvegye szerint a hazaküldött e-mailjeiből kiderül: a nem megfelelő étkezés, a szabadnapok nélküli munkavégzés közrejátszhatott megbetegedésében. Az Expo Trade Kft. nem ezt vállalta a szerződésben – mondta lapunknak az özvegy. És hiányolja a cég együttérzését, de, mint kifejtette, férje munkabérét sem fizette ki eddig az Expo Trade Kft. A világkiállítás hétfőn zárja kapuit.
(magyarhirlap.hu) „Bennem az az utolsó kép a férjemről, ahogy április 13-án elbúcsúztam tőle lakásunk ajtajában. Annak ellenére, hogy hetvenéves volt, életerős, egészséges, tervekkel teli stramm ember utazott Kínába. Semmilyen betegsége nem volt. Aztán belehalt a sanghaji világkiállításba” – magyarázta elcsukló-indulatos hangon Balás Gábor özvegye. Az asszony elmondása szerint férje május végén került először kórházba Kínában, s augusztus 21-én hunyt el Budapesten.
A tragédia oka a feleség szerint vélhetően a nem megfelelő étkezés, a folyamatos stresszhelyzet, illetve az, hogy a munkáltató, az Expo Trade Kft. a férjével megkötött szerződés ellenére sem biztosította a neki járó szabadnapokat, illetve a napi, az expo területén történő háromszori étkezést. A halotti bizonyítványon is az áll, hogy munkahelyi megbetegedés szövődményében hunyt el.
„A megállapodás szerint a napi tizenhárom órás munkavégzés a két műszakot követelte volna meg, viszont a férjemet soha nem váltotta le senki” – mondta az özvegy. Erről a Sanghajból küldött e-mailek tanúskodnak, amit közösen olvastunk a feleséggel.
„Már számolom a napokat még száz nap múlva otthon leszek” – már április 19-én, kiutazása után hat nappal ezt írta. A május 2-án – tehát a kiállítás hivatalos megnyitója másnapján – keltezett levél szerint még nem volt megoldva az étkezésük. „Nagyon kimerítő és hosszú a nap, ha végig itt kell maradni, akkor éjfél van, mire hazaérünk. Most éppen azt szervezzük, hogyan lehetne két műszakban megoldani a munkát. Még csak 22 nap telt el, de nagyon hazamennék. Most este 20.10 van, és 23.30-kor zárunk”– írta Balás Gábor. Három nap múlva azt jegyezte le a műszaki igazgató: „El vagyok keseredve, annyi balhé van itt, keveset is alszom, sok ismeretlen informatikai dolgot kell megtanulnom (…), nem mindig korrekt a kínai partner sem, ma elméletileg szabadnapos vagyok. Reggel bejöttem, és 18 óra után tudok hazamenni, majd zárásra visszajövök.”
Azt is lejegyezte, napi tizenhat órás az elfoglaltságuk, de nem tud rendesen mosni, körmöt vágni, tisztálkodni sem. Balás Gábor humora azért megmaradt: „Május 11-én lejár a vízumom, majd megyünk meghosszabbítani a rendőrségre. Remélem, nem sikerül, amire kicsi az esély.” De ekkor már azon gondolkodott, hogyan lehetne lerövidíteni a kintlétet. Módosítani kívánta a szerződését, és május végére kezdeményezte a hazautazást. „Süket fülekre találtam” – írta szomorúan. Először ebben a levelében üzent fájdalmairól: tegnap éjszaka úgy fájt a derekam, mintha lumbágóm lenne. A felesége szerint azonban ez már a kezdeti gyomorfekély kisugárzása lehetett.
„Eszem rendesen, de már nehezen nyelem le a falatokat, mindennek hasonló íze-bűze van, nagyon várom, hogy lenne valamilyen megoldás, ha csak néhány napra is jutok haza” – áll a levelében. Ekkor már érezte, hogy egyre gyengül szervezete. Május 15-én a számlázásra panaszkodott. Azt írta: a szervezés és ügyintézés nem erős oldala a megbízóiknak. Ekkor jegyezte le azt is: a kiállításról megjelenő hírek fele igaz (…), nagy a valószínűsége, hogy komoly elszámoltatás lesz, ez engem nem érint. (Ekkor már megtörtént itthon a kormányváltás – a szerk.)
Május 27-én rosszul lett az indító értekezleten, kórházba szállították. Három infúziót kapott, a főorvos szerint a veséjét kellett kivizsgálni. Balás Gábor ekkor kelt e-mailjében betegsége okaként a fokozott stresszre gyanakodott, majd 28-án kivett egy nap szabadságot, mivel az orvos pihenést javasolt. De másnap újra ment érte a mentő, és egészen július elsejéig a sanghaji kórházban feküdt. „Ne izgulj, remélem, kijövök innen élve” – írta utolsó levelében feleségének. Július elsején aztán repülőgéppel szállították Európába, Frankfurtba, onnan rohammentővel Budapestre. Itt, egészen haláláig, augusztus 21-ig feküdt az intenzív osztályon. Három hónapig szenvedett bedrótozva. „Anyu, milyen bűnt követtem el, hogy ezt érdemeltem?” – kérdezte egyszer a feleségétől. Az özvegy elmondása szerint férje halála után az Expo Trade vezetőjével, az akkor Sanghajban tartózkodó Dégen Imrével beszélt egyszer telefonon augusztus végén, de ő nem fejezte ki részvétét, úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Szeptemberben aztán nem Sanghajban, hanem a Fogarasi úti bevásárlóközpontban feladott részvéttáviratot kapott. Az Expo Trade máig nem fizette ki azt a bruttó 1,2 millió forintot, amelyet férje munkája után azt kötelessége lenne rendezni. „Embertelen, amit a férjemmel tettek, ő belehalt a munkájába. Remélem, mégis van tisztesség a földön, és valamikor el fogják ismerni Gábor munkáját. Ezt megérdemelné” – mondta a feleség.
Az Expo Trade a kormányra mutogat
Az Expo Trade Kft. vezetője, Dégen Imre felvetéseinkre úgy reagált: Balás Gábor munkáját nagy odaadással és szakértelemmel látta el, munkavégzése mindig a szerződések tiszteletben tartásával történt. „A kollégák számára az ellátást is szerződés szerint biztosítottuk, annak ellenére, hogy cégünk a mai napig nem kapta meg a kiállítás üzemeltetéséért járó fizetséget. Így a magyar pavilon üzemeltetését eddig saját forrásból előlegeztük meg” – mondta. – A fizetségünket mindig utólag, a kormány által elfogadott teljesítés alapján kaptuk meg. Március óta azonban a beadott és elfogadott elszámolásokra nem érkeztek az utalások. Így a magyar pavilon üzemeltetésében részt vevő egyetlen személy vagy vállalkozás részére járó díjat sem fizette meg a kormány, tehát Balás Gábor munkája után járó díjazást sem.” Dégen szerint ezeket a költségeket a lehetőségeikhez mérten cégük, valamint alvállalkozóik, dolgozóik hitelezik a mai napig. A cég szeretne minél előbb közös nevezőre jutni a megrendelővel. Az ügyvezető kijelentette: részvétüket többször kifejezték – többek között írásban is – Balás Gábor özvegyének, és most nyilvánosan is szeretnék biztosítani arról, hogy gyászában mellette állnak.
Pindroch Tamás
Forrás: www.magyarhirlap.hu