|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
Sanghaji országblamázs – EXPO-fiaskó Kínában
2010. szeptember 21.
Magyarország finoman szólva nem a legjobb arcát mutatta meg eddig Kínának a sanghaji Expón. A korábbi Expo-kormánybiztos Huszty András érdekkörébe tartozó Genexpo 2010 Kft-nek off-shore-gebinbe adott magyar részvétel és a hazai expo-szennyes kinti kiteregetése nem tett jót az országimázsnak.
Kóti Lóránt
(hvg.hu)A hvg.hu diplomáciai forrásból származó értesülései szerint javában folynak a miniszterelnök sanghaji látogatásának előkészületei. Orbán várhatóan a híres sanghaji magyar építész, Hugyec László tervezte Park Hotelben fog lakni. Népes kíséretének viszont biztos nem lesz tagja a korábbi Expo-biztos Huszty András, miután értesüléseink szerint a rendőrségi ügy nyomán bevonták az útlevelét. A Genexpo által generált, az Expo-ügy milliárdjaihoz képest pitiáner összegű, ám az országimázst annál jobban romboló sajtónyilvános elszámolási vita után úgy hírlik, hogy a levonulással fenyegetőző kínai alvállalkozót is sikerült szép csendben leszerelni a kulisszák mögött. Ezzel együtt a sanghaji magyar pavilonblamázs tanulságait már csak azért is érdemes lenne levonni, mert ha komolyan gondoljuk, hogy „arccal Kína felé“ keresendő a magyar jövő, érdemesebb ezután a jobbik arcunkat mutatni arrafelé.
Noha az állami pénzekkel való hűtlen sáfárkodás gyanújával indult nyomozás még csak kezdeti stádiumban van, a hvg.hu megpróbált utánajárni, hogy mire és milyen hatásfokkal költötték, illetve költötték volna azt a 3,2 milliárd forint adófizetői pénzt, amiről a Genexpo azt állítja, hogy szerződés szerint csak 2,6 milliárdról egyeztek meg. Utánanéztünk a pavilonról szóló hivatalos kínai és magyar forrásoknak, megkérdeztük annak fogadtatásáról a kínaiakat, a Kínában élő magyarokat, illetve kikértük kínai és magyar üzletemberek véleményét is.
Az Expo-ügyekben a szokásosnál is gondosabban cenzúrázott kínai médiában hiába is keresnénk a szűkszavú ismertetőkön, közleményeken, illetve a pavilon nyitására időzített fizetett Huszty-interjúkon kívül bármit. A százfős sanghaji magyar közösség internetes fórumát, a Shanghai Kurírt szerkesztő Balogh Attila, alias Guczó megfogalmazása szerint: „ a kínaiakat nagy ívben nem érdekli a magyar pavilon”.
Ezt a véleményt némileg árnyalja Nádasi Tamás, az MKIK Magyar-Kína tagozatának elnöke, aki cége élén többéves kínai tapasztalattal is rendelkezik: „arról van szó, hogy a kínaiak sem szeretik a negatív dolgokat. Az EXPO-t szervező országok a szépet és jót akarják a világnak megmutatni, és ebbe a képbe nagyon nem illik bele, ha probléma van egy országgal, amely egyébként éppen a kapcsolatokat szeretné szélesíteni velük.“. Egy pavilonnal nemcsak az a gond, ha extrém sokba került, és ehhez képest „nagyon keveset tud“, hanem az is, ha nincs kitalálva és hiányzik belőle az elképzelés, hogy egy adott ország mit is mutasson meg magából. – tette hozzá.
Lássuk hát, hogy mit is tud és mennyiért a magyar pavilon és mennyire tetszik, vagy nem tetszik az a kínaiaknak. A kivülről migráns munkások barakjaira emlékeztető, 1000 négyzetméteres magyar kiállítóterem fele akkora mint a tőle 3 perc járásra levő román, ám mégis a román volt az olcsóbb, amely 700 millió forintnak megfelelő lejbe, pont a felébe került a magyarnak. Négyzetméterre vetítve még a négyszer akkora, attrakciók tömegét, így például alpesi tetőkertet kötélpályás felvonóval kínáló svájci is olcsóbb mint a miénk.
A többi nemzet kiállítótereit és azok attrakcióit hosszasan részletezik az Expo-ismertetők, Wikipédia-oldalak és blogok, a magyart rendszerint pár semmitmondó mondattal intézik el. Az erdőt jelképező, ütemesen fel-alá mozgó 800 farudat és a gömböcöt emelik ki, hozzátéve még, hogy jószerével ez a pavilon azon kevesek egyike, amelyeknek egyáltalán nincs semmi köze az „élhetőbb városról“ szóló Expo-tematikához.
A pavilont üzemeltető Genexpo ezzel szemben a nyitás óta azt kommunikálja itthon és a magyar pavilon hivatalos internetes oldalán, hogy a létesítmény nagyon is népszerű. Az itt olvasható hírek egyike szerint az Asia Times című újság a 10 legnépszerűbb pavilon közé sorolta a magyart. Ennek azonban sehol nem leltük nyomát, sem a hivatalos magyar Expo-oldalon hivatkozott atimes.com linken, sem a hasonló asia-online.com oldalon. Ez utóbbin egy magyar randivonalra átirányító címen kívül szintén semmi magyar vonatkozás nincs. A yicai.com kínai portálon sem jártunk több szerencsével, amely úgymond a legintelligensebb pavilonnak nevezte a magyart, ami példátlan gesztus lenne Kínában, már ha igaz lenne.
A különböző blogokon és fórumokon viszont annál több a nyoma annak, hogy nem éppen közönségkedvenc a magyar pavilon, dacára a méregdrága milliárdos épületnek, az üzemeltetésre szánt 580 millió forintnak, az 532 millióba kerülő kulturális programoknak vagy a reklámokra előirányzott 330 milliónak, illetve az ötmilliós „szokásjogi tanácsadói díjnak“, amiről csak feltételezzük, hogy a pavilon kínai közeghez illetésztéséért számolták el. Az eredmény azonban ez utóbbi költséget végképp nem igazolja:
A kinai látogatók nagy többsége egyszerűen nem tudja öszekapcsolni és nem érti, hogyan függ össze Magyarországgal az, ami a pavilonban látható – mondta a hvg.hu kérdésére a Sanghajban élő, és a helyi egyetemen is oktató Mellau István személyi tanácsadó, hozzátéve, hogy Magyarország ennél többet érdemel es jobbat tud mutatni magárol, amely véleményt a többi kinti magyar is osztja.
Kollégája, a kínaiul kiválóan beszélő, tíz éve Sanghajban élő Nagy Gábor vette magának a fáradtságot, négyszer is kiment az Expóra, több órát töltött a látogatók megfigyelésével, sokukkal elbeszélgetett. Minderről statisztikát is készített, amelyet megosztott a hvg.hu-val is.
Mint mondta, a magyar kiállítóterem egyetlen vonzereje, hogy a többitől eltérően nem áll hosszú sor a bejárata előtt. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy százból nyolcvan ember átsétál rajta, mert szemmel láthatóan nincs ami lekösse a figyelmét, egyszerűen nincs mit megnézni és nincs mit csinálni ott, nincs miért bent maradni. A mennyezetről alálógó és mozgó farudakról az egyik kínai látogató például azt gondolta, hogy Magyarország biztosan nagy faexportőr ország lehet. Ehhez a látogatóhoz hasonlóan a többi kínai sem értett semmit a látványból és csak találgatta, hogy mi is ez az egész.
A rögtönzött statisztika szerint százból mindössze öt embert érdekel a Gömböc, de ők sem áldoznak két percnél több időt annak megfejtésére, hogy mi is lehet az. Ugyancsak öt ember figyelmét keltette fel a videó, aminek persze az is oka lehetett, hogy a gyenge színvonalú kínai szinkront elnyomta a háttérben harsogó csárdás, ám igazából őket sem fogta ott a látvány egy-két percnél tovább. Az egyetlen dolog, ami látszólag lekötötte a kínaiakat, az az épület hátsó falán lévő vízesés, amely előtt fényképezkedtek, de mint kiderült, fogalmuk sem volt arról, hogy melyik pavilonról is van szó.
A legnagyobb attrakciót ilymódon a pavilon padjai jelentik. Ebből a szempontból egészen biztosan telitalálat a Lévai Tamás által nyolcmillió forintos sikerdíjért tervezett épület, amelynek koncepcióját a bíráló bizottság anno e szavakkal ismerte el: a „megismerés erdeje, a metafora csendje és elmélyülést biztosító élményei jó esélyt kínálnak arra, hogy a magyar pavilon a megnyugvás helyszíne lehessen az Expo forgatagában“. Százból tíz látogató ugyanis mindennél többre értékelte a padokat amelyekre megint csak a bizottság megfogalmazása szerint „a térrel, fénnyel, hangokkal és anyagokkal, valamint a helyszínnek spiritualitást kölcsönző, úgynevezett ’nem-anyagokkal‘ operáló, különös, elgondolkoztató helyszínen“ – leülhettek.
Milyen nyomot hagyott mindez a látogatókban? Nagy Gábor kínai anyósa például az udvarias formaságok után így foglalta össze véleményét: egyszerűen szegényes a pavilon, és csalódott mert nem sokat tudott meg ott Magyarországról. Mindennél többet mond, hogy a látogatókat a pavilonokban naponta kalauzuló hivatalos idegenvezető sem volt képes azonosítani távolról a magyar „barakot“ amiről annyi ragadt meg csak benne, hogy farudak vannak benne meg valami gömb…
Nagy Gábor véleménye szerint amíg más országok éttermeket üzemeltetnek, szuvenírt árulnak, és jó bevételre tesznek szert, miközben nem mellesleg hatékonyan promotálják magukat, mi idejöttünk egy érthetetlen pavilonnal amely szinte senkit sem érint meg. Ez az Expo számunkra egy kihagyott lehetőség és kidobott pénz, az országimázs Kínában való épitéséhez nyújtott hozzájárulása pedig jószerével elhanyagolható.
A gömböc és rúdözön alkotta elvont szimbolikájú látványnál kétségtelenül sokkal többre értékelik a kínai EXPO-látogatók, amit mondjuk a román kiállításon tapasztalnak. A futuriszikus, zöld almát és egy fél almát formázó pavilon értelmesen mondja el, hogy miről nevezetes az ország, vagy mit gondol Románia a fenntartható városról, ráadásul étterem is található itt erdélyi specialitásokkal, illetve színpad, ahol váltogatva lépnek fel zenekarok, énekesek, és van persze borkostoló és divatbemutató is.
Szintén ötletes a lengyel pavilon. A kivágós lengyel papírjáték, a wycinanki inspirálta dizájn a magyarénál szintén egy nagyságrenddel kevesebbe, 825 millió forintnak megfelelő összegű zlotyba került, holott két és félszeres az alapterülete A Chopin év tiszteletére elsőrangú muzsikusok adnak itt elő klasszikus zenét, és a lengyel ételspecialitásokkal sem marad adós a lengyel kiállítás. És akkor még nem beszéltünk az igazi nagyágyúkról. A már említett svájciról, vagy a chileiről, ahol északról-dél felé haladva végig lehet enni az egész chilei konyhát, miközben nemcsak az ország ízei, hangulata, sőt hangjai, de az egész chilei életérzés átélhető.
Ezzel szemben nálunk nemcsak hogy enni-inni nem lehet, de a kulturális rendezvények sem fértek elt. Ehelyett gyermeteg „interaktív programokat“ tartanak a pavilonban. Így például „gömböc simogatót“ . A gömböcöt körülülő, jobbára gyerekekből álló közönségnek pedig azt tanítják, hogyan kell jó kiejtéssel magyarul mondani, hogy gulyás vagy paprikás, amit jó eséllyel soha életükben nem fognak megkóstolni…
Szerencsére a Sanghaji Modern Művészetek Múzeumában augusztus 23-tól szeptember 5-ig tartott, Capa-fotókkal és Katti Zoóbbal szinesített nívós magyar rendezvény legalább valami ízelítőt adott a kínaiak abból, hogy Magyarország azért sokkal több annál a jobb szó hijján semminél, ami a magyar pavilonban látszik belőle. Megemlékeztek itt például a felvidéki magyar Hugyec Lászlóról, aki az 1930-as 40-es évkben Sanghaj főépitészeként az első kínai magasház, a Park Hotel vagy a Nagy Színház és számos más épület, templom és villa tervezője volt, markáns nyomot hagyva a városképen.
Az idősebb sanghajiak még jól emlékeznek, hogy egy Park Hotel beli esküvő a párok álmainak netovábbja volt egykor és még mondás is született róla. Talán mondani sem kell, hogy az előző főkonzul, Hajba Tamás nevéhez fűződő 2008-as sanghaji Hugyec-év viszont még véletlenül sem köszön vissza a magyar pavilonban. Nemúgy mint a szlovákban, ahol Hudeccel Sanghaj szlovák főépítészeként büszkélkedtek…
Mellau István szerint a magyar pavilon nem azt sugalja hogy a közreműködőknek bármi fogalma lett volna Kínáról. Ha igénybe is vettek „Kína szakértőt", akkor vagy nem kérdezték meg; vagy ha mégis, akkor ő vagy nem mondta el amit tud Kináról, a kínai emberekről, vagy ha el is mondta, nem hallgatta meg őt senki, vagy egész egyszerűen a döntéshozókat nem érdekelte az egész. A végeredmény leginkább ez utóbbit valószínűsíti. Nyilván az volt a tét, hogy ki kapja meg a megbízást és milyen érdekkörök tudják érvényesiteni befolyásukat. Az már senkit nem érdekelt, hogy a magyar pavilon a kinai emberek szívébe belopja magát és vonzó képet alakítson ki az országról. Ha megkérdeztek volna Kínában élő, vagy ott hosszú éveken át tapasztalatot szerzett magyarokat, az összegyűjtött ötletekből sokkal jobb megoldás született volna, mit aminek szemtanúi lehetünk – tette hozzá.
Jelen sorok írójának kezébe került a pavilon kommunikációjára tavaly pályázó, vesztes kommunikációs ügynökség által összeállított PR-stratégia, amely eredeti ötletek sokaságát javasolta a pavilon promóciójára. Mondani sem kell, hogy az eddigi pavilon-PR néhány fizetett nyilatkozatban, hirdetésben, silány internetes kommunikációban, illetve a magyar média vezető képviselőinek kiutaztatásában merült ki, amelynek hozadéka más lapra tartozik
A pavilon-ügynek a kínai üzleti körökben sem maradt el a visszhangja. Egy Magyarországon hosszabb időt töltött, nevének elhallgatását kérő kínai üzletember kérdésünkre elmondta, hogy kínai és magyar partnereitől egyaránt nagyon rosszakat hallott az eddigi magyar szereplésről. Ezekben a körökben általános az a vélemény, hogy a magyar kormány sok pénzt költött, viszont rendkivül keveset kapott cserébe. Sokan azt valószínűsítik, hogy az Expo-költségvetés túlnyomó többségét egyszerűen zsebre tették - mondta. Más vélemények szerint is a pavilon már eleve azért lett ennyire bántóan semmitmondó, hogy minél kevesebből ki lehessen hozni és minél többet lehessen zsebre tenni.
Mellau szerint a sikeres üzlethez fel kell készülni a kínai kultúrából és mentalitásból. Éppen ezért a magyar Expo-szereplés egyik fájó tanulsága az, hogy aki nem ismeri a kinai mentalitást és kulturát, nagy eséllyel kudarcot vall. Pedig kiváló lehetőségeink vannak, például a környezetvédelmi, informatikai, energetikai, vízgazdálkodási technológiák és szolgáltatások, vagy az élelmiszergazdaság terén Kínában. A kínai tőkebefektetők pedig Magyarországon indulhatnak jó esélyekkel. .
Ezzel együtt jót tenne, ha – a konkrét ügy tanulságaként – a hazai ellentéteket félretéve, a nemzeti ügyekben végre egységesen tudnánk fellépni, mint ahogy más országokban ez megszokott. A sikeres kínai üzlethez ez is nagyon kell.
Forrás: www.hvg.hu