|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
Jaj! Ezek a britek!.....
2010. június 3.
Miután rájöttem, hogy európai izgágaságommal a shanghai-i világkiállításon semmit nem fogok látni, némi össze-vissza futkosás és rövid kétségbe esés után úgy döntöttem, másnap reggel, - az EXPO második napján – mégis elkezdem a sorban állást. Mint egy jó ázsiai. Egy afféle türelmes fajta.
Rövid, ám annál értékesebb időmből így négy órát a brit pavilonba való bejutás reményében töltöttem.
Így utólag azt érzem – csak ezért az egy történetért már megérte átszelni a fél világot, - mert egy merőben újban találtam magam.
Egy olyanban, amely tisztán, sallangmentesen felel a „jobb város, jobb élet” felvetésre.
Könnyedén játszik, mi több él természet adta elemi közegünkkel, – a Napfénnyel. Elegánsan, nagyvonalúan becsempészve az épített, belső térbe a földön túlit, a transzcendenst. Kérdés nélkül válaszolva a nehezen válaszolhatót.
A funkció, - a száloptika elvén működő fényvezetés pedig természetes módon rajzolta meg az extravagáns, sokat sejtető formát. Az attraktív megjelenést. Kívül és belül. Hirtelen minden olyan egyszerű. Olyan természetes. Lényegre törő. Nincs erőlködés és izzadás. Csak professzionális, kiművelt színtér a szabad, asszociatív gondolatok szárnyalásához.
Mindeközben az Ember semmit sem pusztít el, - mi több – fantázia szülte különleges növényekkel övezett úton kísér ki a pavilonból.
Arra az épületet körbeölelő térre, ahol már más dolgod nincs, mint hogy mindkét kezed égnek emeld. Mert kell! Mert szükségét érzed. Mert jól esik….
Mindegy, hogy ázsiai, vagy európai vagy…..
Forrás: BN