|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
Látogatói szemmel a magyar pavilonról
2010. május 25.
Shanghaiból való hazatérésem után, az első három napon a helyszínen járt civil kíváncsiságával és tudatosságával írom meg véleményemet az ott látottakról. Nem szándékozom szakmai vitákba belemenni, nem is lenne jó, hiszen ez az Expo 70 millió civilt –és kevés nem civilt –vár, és ebből „csak” 10M. a tervezett külföldi látogató. Tény és való, a még megnyitó napján sem láttunk sok „sápadtarcút” , pedig reggel 9-től esete 10-ig róttuk a köröket…Volt mit nézni…
Legutóbb 3 évvel ezelőtt vittem egy iparművész delegációt csereprogram keretében Shanghaiba, és miután akkor megtekintettük a 2010-s Világkiállitás makettjét, helyben elhatároztuk, hogy visszatérünk. Álltuk a szavunkat.
A város 3 év alatt kiparkosodott, bár látszott a rohamtempó, mert sem füvet nyirni nem tanultak meg ennyi idő alatt , sem nem mérték fel, hogy ezt a rengeteg friss zöld területet fogják-e tudni locsolni. Megoldják..
A legmagasabb épületet, a sörnyitót /World Finance Center 492m./ , korábbi ott jártunkkor még építették , most azonban egyik üveggyári partnerünk felvitt csaknem a tetejére, így a második legmagasabb, szomszédos épület / Jin Mao Tower 421m./ is alattunk volt. A látvány leírhatatlan. Közben tudtuk meg, hogy az említett két épület között már építik a még magasabbat. Van némi dinamizmus a gazdaságban!
Volt feladatunk a máj.1.i Expo megnyitóig, de azon a napon végülis reggel 8-kor beálltunk a kígyószerűen kanyargó sorok egyikébe, hogy a bejáratig tekergőzzünk. Bejutottunk és máris kezdődött a másik sorbaállás valamelyik pavilonhoz. Ez az első napokra jellemző volt, de nyilvánvalóan azóta sokkal könnyebb a bejutás.
Külön fejezetet érdemel a magyar, a kínai , a japán pavilon, de most csak a magyarral foglalkozom.
Olvastam véleményeket, hallottam nyilatkozatokat, de szerintem ennél több ok miatt is alkalmatlan a pavilonunk , s mint ahogy a kínaik is menet közben korrigálták magukat a saját pavilonúkat illetően, igy reményeim szerint mi is meg fogjuk tenni.
-A gömböc: bár nem tesz semmit hozzá a „Better city better life”mottóhoz, de már elhangzott, hogy nincs megfelelően tálalva, senki nem tudja, milyen csodás találmány tájékoztatás hiányában. A nagy gömböccel, mintegy modern szoborral fényképeztetik magukat, és a testet kipróbáló asztal szegély nélküli, üveg felülettel tökéletesen alkalmatlan a gömböccel való játékra. Nemhogy vendégnek nem érezzük magunkat a pavilonban, hanem a kipróbáló asztalhoz érkezve az alkalmazott kínai hölgyek rászólnak az emberre, hogy legyünk óvatosak, mert a gömböc lecsúszhat az asztalról.
- Semmi susogó hang nem hallatszik, csupán a pavilon egyik sarkában elhelyezett videó-film hangja uralja a terepet, ami előtt nézőt ott jártunkkor alig láttunk. /Más pavilon kivülre helyezte a filmet, hogy a sorba állók se unatkozzanak, és minél több információt kapjanak az országról./
-Jó, hogy tárlók nélkül nem szokványos a pavilonunk. -olvastam a minap. Jelentem vannak a falban tárlók, de üresek. Más országok galériákkal fogtak össze és bemutatják a kultúrájukat és művészetüket és ezt a kínaiak láthatóan díjazzák.
- Mi központi költségvetésből különítettük el a pénzt. Más országok esetében a magukat reklámozni akaró cégek adták össze a költségek egy részét , és mutatták be az élhetőbb város témakörében végzett kutatásaikat, és azok eredményeit. Nem hiába.!!
-Más országok elhozták dalaikat, táncaikat, mi nem. Én személy szerint leginkább az újzélandiak tenyeres-talpas „maori” együttesét élveztem, akik éltesebb koruk ellenére messzire zengték az örömzenéjüket, és álltak egyre nagyobb rajongó tábor elé nap mint nap a pavilonuk előtt felállított kis színpadon. Sikerrel csalogatták be a látogatókat.
- Más országok bevezették a kínaiakat kis boltjukba, étterembe , megkóstoltatták italaikat,ételeiket ezzel is hosszabban ott- tartva a közönséget, piackutatást végezve, mi ízlik a shanghaiaknak. MI nem.
-A pavilon nemcsak hogy nem készült el a nyitás időpontjára, de már bomlani is kezdett. Az épületet körülölelő sűrű vízcsövek közül ugyanis több deformálódott, kimozdult a helyéről és vízzel árasztotta el a területet.
-A legfájóbb pont azonban az, hogy nem tudtuk megszólítani a kínaiakat, pedig nagyon jó hivatkozásunk lett volna: Hudecz László magyar építész, akinek a tervei szerint 1934-ben nyitották meg a PARK Hotelt Shanghaiban ,akinek kiállításon tisztelegnek a Park Hotelben., akinek több sikeres épülete is van ebben a világvárosban, aki kitalálta Shanghait a magasba törő felhőkarcolók városát, és akit mélységesen tisztelnek a kínaiak. Dr. Hajba Tamás korábbi Shanghai-i konzul tett nagyon sokat, hogy ez forró ösvény maradjon a két ország között, így olyan kapcsolatrendszer és tudatosan épített programok és marketing létezik a két ország között, amire csak hagyatkozni kellett volna. Mi nem hagyatkozunk…
- …nem úgy a szlovákok! A pavilonukba belépve szembe jött velünk Ladislav Hudecz, neves szlovák építész, aki Basta Bystricán született, és megtervezte a Park Hotelt. Most akkor mire hivatkozzunk, milyen köreinket zavarták meg ezzel?...hiszen nincsenek is köreink!
Ennyit szerettem volna elmondani a magyar pavilonról..
Mellékelem az igazolást arról, hogy a magyar pavilonban jártam.