|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
Magyar pavilon: nyilvános vita
2008. szeptember 8.
Nyilvános vitán mutatták be a magyar pavilon terveit 2008. szeptember 1–én a Magyar Építész Kamara (MÉK) Építészek Háza Kós Károly kiállítótermében (1088 - Budapest, Ötpacsirta u. 2.). Tekintettel arra, hogy a több órás vitán sok érdekes szempont és vélemény felmerült, a www.vilagkiallitas.hu cikksorozatban közli a legfontosabbakat.
A pályázati kiírás (1. rész)
A nyilvános vitát Hőnich Henrik a Magyar Építész Kamara Tervpályázatok Fóruma Ad Hoc Bizottság elnöke nyitotta meg, aki elmondta: az érintettek mindegyike kapott meghívót, köztük a pályázók, a zsűri tagjai, és mindenki, aki valamilyen módon kapcsolódott a pavilon megvalósításához. Az esemény helyszíne és időpontja több héten át szerepelt több internetes oldalon, a többi közt a Magyar Építész Kamara honlapján is.
„Az jön, akit érdekel” – mondta Hőnich Henrik, ami már csak azért is meglepő, mert a zsűri tagok közül kizárólag az elnök tüntette ki érdeklődésével a nyilvános vitát – igaz, a részvétel neki hivatalból kötelező volt -, de nem volt jelen Huszty András, a magyar-kínai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért, valamint a 2010. évi Shanghai Világkiállításon történő részvétel koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott sem.
A vitán elsőként Kalo Emese, a zsűri elnöke mondta el észrevételeit, őt Mátrai Péter opponens követte, majd a díjazás sorrendjében a tervező csapatok kaptak szót, végül megkezdődött a parázs hangulatú vita.
Kalo Emese elmondta: több szakmai vita előzte meg a tervpályázat kiírását, sokat egyszerűsítettek az eredeti koncepción. A zsűri célja az volt, hogy minél több szabadságot adjon az alkotóknak, attól a kényszerű korláttól eltekintve, hogy Magyarország nem épít saját pavilont, hanem egy csarnoképületet rendez be.
A tervpályázatot tizenegyen vették ki, és eredetileg tízen küldték vissza. Közülük egy megsértette a titkosság követelményét azzal, hogy a feladóvevényre ráírta a beküldő cég nevét, így a zsűri végül kilenc pályaművet értékelt. Az alacsony részvételre utalva a zsűri elnök megjegyezte: a kormányzati negyed – ügy után nem lepődik meg azon, hogy mindössze kilenc érvényes pályamű érkezett, mégis jobb lett volna több tervet értékelni. Hozzátette: „ennyi telt tőlünk, magyar építészektől”. (Összehasonlításképp: a Magyarországhoz képest feleakkora népességű Finnországban 104 pályázat érkezett be a hazai tervpályázatra – a szerk.)
Az rögtön az elején egyértelmű volt, hogy egyetlen pályázat sem felelt meg teljes mértékben a kiírásnak, ezért a zsűri úgy döntött, első díjat nem oszt ki, viszont a második díjazottal szerződést köt. Ugyanebből az okból nem osztották ki a rendelkezésre álló teljes díjkeretet sem.
Összességében elmondható volt, hogy a pályázók komolyan vették a feladatukat, és jól feldolgozott pályaműveket adtak be annak ellenére, hogy kevés információjuk volt arról, mi is történik majd 2010 – ben Shanghai – ban.
A pályázatokat három kategóriába sorolta a zsűri aszerint, melyik tervnél mi volt a hangsúlyos téma, és hogyan oldották meg az építészek a feladatot.
Az első csoportba tartozók a gömböc mellé illesztettek egy másik, hasonlóan erős találmányt. A zsűri szerint azonban a két dolog nemhogy erősítette volna, inkább gyengítette egymást, így az a vélemény alakult ki, hogy jobb, ha egyetlen dolog köré szerveződik a megvalósítás.
A második csoportba tartozók fogalmilag magyarázták a gömböcöt más elemek, eszmék társításával, a zsűri szerint azonban ettől szétaprózódna a figyelem.
A harmadik megoldást választók a gömböc köré magyar Nobel – díjasokat állítottak, vagy éppen más találmányokat soroltak fel, ez azonban túl soknak ítéltetett. A zsűri egyhangú véleménye szerint ez így túl sok információ lett volna a látogatóknak.
A gömböcről egyébként szerették volna levenni a hangsúlyt, teljesen kivenni azonban nem lehetett – mondta Kalo Emese. Ettől függetlenül vártak alternatív javaslatokat is, olyan azonban nem jött, ami ki tudta volna ütni a nyeregből a gömböcöt, ami a magyar kreativitást és találékonyságot hivatott jelképezni a világkiállításon.
(folyt. részletek a díjazott tervekről)