|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1904 Saint Louis
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa már 1900-ban elfogadta az újabb világkiállításról szóló javaslatot, s Louisiana állam központjának, a feltörekvő St. Louisnak adta a rendezés lehetőségét (az apropó Louisiana franciáktól való megvásárlásának jubileuma volt).
A tárlat szervezésének élén az állam egyik kiemelkedő üzletember-politikusa, a kormányzó-bankár R. David Francis állt, aki részvénytársasági formát választott a rendezvény lebonyolításához szükséges tőke előteremtésére, melynek kormányzati felügyeletét egy bizottság látta el. A Forest Park hatalmas területén (2 négyzetmérföld) felépített kiállítással kapcsolatban a telkek felvásárlása idején számos ingatlanspekulációról, építkezési panamáról adtak hírt az újságok, amit az amerikaiak az üzlet velejárójaként fogtak fel.
A legyezőszerűen nyíló kiállítási épületek csúcsán a Festival Hall, a koncertek, előadások csarnoka állt. A tervezők, kihasználva a város természeti adottságait, csatornákat, lagúnákat képeztek, ahol gondolák siklottak velencei hangulatot árasztva. A kor emberének még mindig különlegességnek számító villanyvilágítás is nagy hatást váltott ki: minden este 40 000 villanykörte fényárja ragyogta be a tárlat útjait.
Cleveland elnök 1893-ban még a helyszínen indította el egy gombnyomással a chicagói kiállítás gépeit - egy évtizeddel később, 1904. április 30-án Theodor Roosevelt ugyancsak egyetlen gombnyomással, de Washingtonból tette ugyanezt: "elektromos parancsszavára" egyszerre nyíltak a kapuk, indultak a gépek, a vízesések, bomlottak ki a lobogók. 300 000 lelkes ünneplő énekelte a himnuszt s nyitotta meg a rendezvényt.
A halasi csipke diadalútja
1902-ben az Iparművészeti Társulat szokásos karácsonyi tárlatán Dékáni Árpád mutatta be az első halasi csipkéket, s evvel elindult egy máig íródó sikertörténet. (A napjainkban is működő manufaktúra csipkéit a hungarikumok között tartják számon.)Dékáni Árpád 1896-ban került a kiskunhalasi református gimnázium rajztanári állásába. Rövidesen elindította háziipari mozgalmát, melynek középpontjába a környéken divatos varrott csipke készítése került. A különféle kiegészítők viselete (gallérok, legyezők, zsebkendők, mandzsetták stb.) reneszánszát élte a századforduló Európájában, s több országban vált iparművészeti törekvéssé a régmúlt művészi csipkevarrás-technikáinak felelevenítése. E trendhez csatlakozott Dékáni, amikor Halas környéki népművészeti motívumokból megalkotta stilizált, szecessziós terveit, s a helyi lányok-asszonyok keze nyomán létrejött az új magyar varrott csipke.
Dékáni gyönyörű, ám rendkívül bonyolult mintáit eleinte senki sem tudta kivitelezni, mígnem Markovits Mariska kezébe kerültek, aki hosszas kísérletezés után rátalált a helyes technikára. Markovits Halasról került a budapesti Női Ipariskola fehérneművarró tagozatára, melyet 1897-ben végzett el. Rendkívüli tehetségét már akkor felfedezték, és az ő keze alól kerültek ki a Mátyás-templom miseingei (Párizsban aranyéremmel jutalmazták), valamint a király részére készített garnitúra kárpitjai is. 1902-ben visszaköltözött Kiskunhalasra, ahol fehérneművarró és kézimunka műhelyt nyitott. Dékáni először Markovits Mariska édesanyával szerette volna terveit elkészíttetni, de ő nem boldogult velük, így kerültek azok lányához.
A csipkét erős kontúr keretezte, belsejét stoppolással töltötték ki - ami Markovits Mariska és tanítványai keze alatt tökéletes technikává vált, - és finomsága a batisztéval vetekedett. Alapanyagul a finom, fehérítetlen lent használták, s gyakran színes selyemfonallal is dolgoztak. A csipkék díszítőmotívumainak összekötésére kezdetben 10-12 egyszerű öltésfajtát alkalmaztak, ám az évek folyamán az ügyes kezű varrónők ezek számát 39-re gyarapították - leggyakrabban virág-, levélmintás, a szarvasagancshoz hasonlatos elemeket, de ember- (többnyire népviseletbe öltözött parasztalakokat ábrázoló) és állatalakos (páva, galamb, szarvas formájú) motívumokat is használtak.
Dékáni kollekciója nagydíjat érdemelt ki St. Louisban, ahol művészi munkáik nagy részét a látogatók gyorsan felvásárolták.
Fémművességünk ragyogó alkotásai
Jungfer Gyula, a korszak legjelentősebb művészi kovácsoltvas-készítője párizsi sikerei után St. Louisban újabb nagydíjat nyert műveiért.
A magyar iparművészeti termek bejárata előtt állt a Forreider és Schiller műhely szecessziós kovácsoltvas kapuja.
A zsűri által nekik ítélt aranyérem eszmei értéke mellett nem elhanyagolható, hogy az alkotás még a megnyitó előtt 1200 dollárért gazdára talált.
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.