|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1876 Philadelphia
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa már 1871-ben döntést hozott arról, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat létrehozásának 100. évfordulóját világkiállítás rendezésével ünnepli meg. A helyszín természetesen nem lehetett más, mint az a város, ahol a nyilatkozatot aláírták: a 800 000 lakosával az államok második legnagyobb metropoliszaként számon tartott Philadelphia. A kiállítás színteréül a rendezők a világ egyik legszebb parkját, az 1200 hektárnyi Fairmount Parkot választották.
A kiállítási épületekről azonban igen lesújtó volt a korabeli tudósítók véleménye. A főépület hatalmas méreteivel ugyan kellő tiszteletet váltott ki (577x171,6 m, 81 600 m2), de ízléstelenül túldíszítettnek találták, s a tárlat építészeti szempontból sem hozott túl sok újdonságot. (A Main Building sokáig viselte a föld legnagyobb építménye címet 8 hektáros beépített területével.)
A főként neogótikus stílusban emelt csarnokok méretei önmagukért beszéltek: a gépek palotája 47000 m2, a kertészeti palota 6000 m2, a mezőgazdasági palota 41 200 m2 területet foglalt el. Az utóbbi fél év alatt 260 000 dollárból épült fel, s még maguk az amerikaiak is hangosan gúnyolták - többek között a "Gótikusindiai óriáspajta", a "Tehéntemplom" és "Krumplikórház" elnevezés hangzott el a leggyakrabban.
Egy magyar szemtanú, Kecskeméthy Aurél igen kemény szavakkal illette a kiállítást. Szerinte e tárlat sem berendezésében, sem külcsínében és terjedelmében nem érte el a bécsi és párizsi tárlatok színvonalát. Az egyes osztályok elrendezésében nem volt érzékelhető az amerikaiak állítólagos gyakorlatiassága, s nem tanultak semmit az előző kiállítások érdemeiből és hiányosságaiból. A fő hiba az egyes uniós államok termékeinek együtt tartása volt, hiszen így az Egyesült Államok gazdaságát nem egységesen, hanem államai szintjén mutatták be, ami rengeteg ismétlődést szült.
A tudósító az épületek ízléstelenségét is kiemelte, főként a már általunk is emlegetett Agricultural Hallt, a "gothikus stílus torzképét", valamint a nevetségessé váló Művészetek Csarnokát, melyet oly kicsire terveztek, hogy utóbb nagyobb toldalékszárnyat kellett hozzáépíteni, mint maga a főépület; ráadásul a főként fém, fa és üveg építmények túl melegek voltak s gyakran be is áztak. Kecskeméthy pozitívan értékelte viszont a többnyire nemzeti sajátosságokat kiemelő, a parkban elszórtan elhelyezkedő pavilonokat, melyek az egyes nációk főhadiszállásául szolgáltak.
Goldschmidt Lajos nyers és kidolgozott vörösvágás- dubníki opáljai érmet nyertek, s a korabeli források szerint ezek keltették termékeink közül a legnagyobb feltűnést a látogatók körében. A tárlatról a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara számára jelentést készítő Kecskeméthy Aurél szavaival élve: "A nők kivált láthatólag gyönyörködtek a szivárványként tündöklő ékszerekben..." Az opálokról, azok magyarországi lelőhelyeiről, bányászati módjáról még a New York Herald és a Philadelphia Press is részletesen beszámolt.
Fehérvári glaszékesztyűk
Kubik János székesfehérvári kesztyűs 1876-ban glaszékesztyűivel ezüstérmet nyert. A 21 munkást foglalkoztató, évi 40 000 forintos forgalmat bonyolító vállalkozó komolyan vette a világkiállításokban rejlő piaci lehetőségeket. A bécsi tárlaton nemcsak részt vett, hanem termékeinek minőségéért már ott érdeméremmel tüntették ki, és 1878-ban Párizsból is aranyéremmel térhetett haza. A hófehérre cserzett finom kecske- vagy birkabőrből készültruhadarab a kor elegáns divatjához tartozott -elengedhetetlen tartozéka volt például a frakkviseletnek-, és olyannyira jellegzetes volt, hogy a szépirodalomban s gyakran felbukkan: Csáth Géza Díszoklevél című novellájában, Tolsztoj elbeszélésében, a Bál utánban vagy Balzac, Az elegáns élet filozófiája című művében.A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.