|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1900 Párizs
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
A XIX-XX. század fordulóját Párizs immár ötödik világkiállításával ünnepelte. A rendezésről 1892-ben döntött a francia kormány, s a nagy eseményt 40 ország - köztük Németország - tisztelte meg jelenlétével.
Az érdeklődők a csodálatos, esténként 3000 izzólámpával megvilágított főbejáraton, a La Porte Monumentalén belépve a Concorde tér szélén kezdhettek ismerkedni a 108 hektáron elterülő tárlattal. A főkapu tulajdonképpen egy hatalmas diadalív volt, melynek 58 bejáratán át óránként 60 000 fő juthatott be a kiállításra.
Április 14-én, a hivatalos megnyitó napján a közönség még alig-alig láthatott teljesen elkészült pavilont, csarnokot. A magyar osztály is csupán két héttel ezután - így is a harmadik leggyorsabbként - fejezte be nemzeti pavilonjának berendezését. Az előző párizsi kiállításokhoz hasonlóan ismét a Nemzetek utcájában - ezúttal a Szajna-parton -, ám a korábbiakhoz mérten hangsúlyosabban jelentek meg az egyes országok pavilonjai.
A központi épületek közül kecsességével emelkedett ki a Villamossági Palota, melynek kovácsoltvas szerkezetét üveg és lámpaerdő borította, csúcsán pedig egy - esténként gyönyörűen kivilágított - elektromosságot szimbolizáló szobor állt. Nagy tetszést aratott a Vízkastély s a 6000 m2 területű Ünnepélyek Csarnoka, ahol a megnyitót tartották mintegy 25 000 meghívott jelenlétében. A Gépcsarnok hosszú, hangárszerű, nem túl díszes épülete a Mars-mezőn kapott helyet. Felépültek a Grand Palais és a Petit Palais állandó, művészeti kiállításoknak szánt épületei - funkciójuk azóta sem változott.
Hazánk, a hatalmas millenniumi ünnepségsorozatot követően - melynek megrendezése előtt komoly vita zajlott az országgyűlésben és a közéletben arról, hogy Magyarország ezeréves fennállását csak egy saját produktumokat felvonultató honi seregszemlével, avagy világkiállítással ünnepelje (végül az előbbi győzedelmeskedett) - 1897-ben külön törvénnyel (1897/XVIII. tc.) rendelkezett a párizsi részvételről, s 3 millió koronát írt ki a felmerülő költségek fedezésére. A magyar részvétel koordinálására kormánybiztosságot hoztak létre, melynek vezetője Lukács Béla, helyettese Miklós Ödön lett, a fővédnöki tisztet pedig Ferenc Ferdinánd trónörökös töltötte be.
Magyarország, teljesen független résztvevőként, a gyarmatügyi csoporton kívül minden területen, összesen 10 379 m2-en képviseltette magát, melyhez körülbelül 9000 m2 falfelület járult. A 3278 magyar kiállító - a bécsi tárlatot kivéve - hazánk minden eddigi részvételi mutatóját felülmúlta.
A magyar pavilon
Hazánk a világkiállítások történetében először emelt önálló pavilont, s büszkén mondhatjuk, hogy az erre kiírt pályázaton a győztes ifjú építészpáros, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos által tervezett palota nyerte el a tárlat nagydíját. A Nemzetek utcájában felépített alkotásnak a magyar kormány igényei szerint a magyar építészet ezeréves hagyományait kellett összesűrítenie, így a historizmus egyik utolsó, reprezentatív magyar épülete született meg.
A tervezők többek között a jáki templom kapuzatának, a vajdahunyadi várkastély erkélyének és tornyának, a gyulafehérvári székesegyház reneszánsz mellékbejárójának, a csütörtökhelyi kápolna szentélyének, a körmöcbányai vártemplom tornyának, a kassai Szent Mihály-kápolna homlokzatának, a lőcsei városháza részletének és az eperjesi Rákóczi-ház csipkés oromzatának mását olvasztották egyetlen (!) épület egységébe.
Mivel a pavilon a magyar történelem és művelődés egészét kívánta bemutatni egy kronologikus történeti kiállításban, a belső terek természetesen az egyes korok stílusában fogantak. Az épület belső világításának energiaszükségletét a Ganz gépei szolgáltatták. A bemutatón összesen 4083 műtárgy szerepelt egyházi, hadtörténeti, világi, néprajzi csoportokra osztva.
Európa első elektromos hajtású földalattija
A budapesti földalatti ötlete Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatója fejéből pattant ki azok után, hogy a városrendezésért felelős szakemberek esztétikai okokból nem engedélyezték felszíni villamosjárat üzembe helyezését a Sugárúton (a mai Andrássy úton).
A londoni mintára építendő - a belvárost és Város-ligetet összekötő, Európában egyedülálló - földalatti korszerűsége két fontos pontban is megelőzte angol társát.
Egyrészt a majdnem 4 km hosszú vonal nem mélyen, fúrt alagútban közlekedett, hanem a Sugárút felbontása után a legmodernebb technikával - vasbeton oldalfalakkal, középen két sor szegecselt vasoszlop tartópillérrel, nemezlappal szigetelt útburkolattal - készült, s közvetlenül az úttest alatt futott.
A másik, technikatörténeti újdonsága - a gőzenergia hajtotta londoni földalattihoz képest - a 350 V üzemi feszültségű elektromos rendszer volt. A szerelvények elektromotorjait a Siemens & Halske német vállalat szállította. A párizsi világtárlaton a már négy éve működő (a kivitelezéssel 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készültek el az építők) világújdonságot aranyéremmel jutalmazta a zsűri.
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.