|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1878 Párizs
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Párizs 1878-ban, immár harmadszor rendezett világkiállítást. Az ekkor már a IV. köztársaság korát élő ország a poroszoktól hét éve elszenvedett, sokkoló katonai vereség után talán épp azért vállalkozott a hatalmas költségekkel járó esemény megrendezésére, hogy megmutassa a világnak: a vereség után újjászületett, gazdasági és kulturális ereje töretlen. 35 ország 52 835 kiállítója tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt, mely május elejétől november 10-ig 15,6 millió érdeklődőt fogadott. A 9 osztály 90 csoportjában szereplő alkotók között 29 810 kitüntetést osztottak ki, s most vezették be először azt a később is alkalmazott díjazási rendszert, mely szerint a kiemelkedő termékek vagy alkotások számára Grand Prix-t (nagydíjat) adományoznak, s ezek mellett a szakzsűrik által kisebb jelentőségűnek ítélt tárgyak még öt különféle fokozatú kitüntetésben részesülhettek.
A világtárlat a Mars-mezőn és a Trocadero-dombon, a Szajna partjának adottságait is kihasználva óriási területet foglalt el. A kiállítás főépülete, a monumentális Trocadero-palota a domb tetején, egy gyönyörű park közepén állt, s a város felől, a Jéna-hídon át érkezők számára igazán impozáns látványt nyújtott a Marsmezőn felépített óriási Iparpalotával, a számtalan kisebb pavilonnal, s a "homlokzatok utcájával" együtt.
Párizsban mutatták be először a francia nép monumentális ajándékát, melyet az Amerikai Egyesült Államok függetlensége kikiáltásának centenáriumára ajánlott fel.
Fédéric Auguste Bartholdi Szabadság szoborról készült vázlatrajzai mellett az alkotás 8 m magas fejét is láthatták az érdeklődők. A szervezők október 21-én ünnepélyes keretek között rendezték meg a kitüntetések átadási ceremóniáját. Csak a város kivilágítására és fellobogózására 50 000 frankot költöttek.
A kiállítás óriási sikert aratott méreteivel, a kiállítók és a látogatók számának növekedésével és az egyre szakszerűbb rendezéssel.
Hazánk az 1873-as nagy bécsi sikeren felbuzdulva, továbbá a philadelphiai kiállítástól való hivatalos állami távolmaradás után nagy energiával, magas szakmai színvonalon készült fel az 1878-as párizsi tárlatra. Magyarország újra a Monarchia keretei között, de Ausztriától különválasztott bemutatóval jelentkezett. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartozó Országos Központi Bizottság gróf Szapáry Gyula elnökletével fejtette ki tevékenységét.
Az Osztrák-Magyar Monarchia kiállítási területe 70:30 arányban oszlott meg az osztrákok és a magyarok között. Hazánk kiállítási terének installációját, berendezését a párizsi École des Beaux-Arton pallérozódott építészünk, Kauser József tervezte. Magyarország továbbra is fontosnak tartotta bemutatni oktatásügyének fejlődését s az 1868 óta bevezetett reformok eredményeit. Ennek köszönhetően újra az 1873-as tanügyi bemutatóhoz hasonló méretű kiállítást szervezett a területért felelős tárca - elismerése Grand Prix lett.
Az első magyar tűzoltószergyár
Sopronban, 1816-ban alapította meg tűzoltószergyárát Seltenhofer Frigyes. A vállalkozó családja eredetileg az egész országban ismert harangöntő dinasztia volt, s a kor változó igényeit követve a Seltenhoferek - bár a harangöntő ágazatot is továbbvitték - érdekeltségüket kiterjesztették egy újabb iparágra, melynek magyar művelői addig még nem mutatkoztak. A soproni gyáros kezdetben "vízipuskákat" gyártott, de már az 1847-es soproni iparmű-kiállításon érmet nyert kéthengeres tűzifecskendőjéért (Hydrofor). Új szerkezetű fecskendőjének vízsugara 96 lábig (29 m) emelkedett. A gyár első nemzetközi sikerét - három, összhangzat szerint öntött harangot is kiállított a zenei osztályban - az 1873-as bécsi világkiállításon aratta (érdemérem), de még jelentősebb volt párizsi részvétele, ahonnan ezüstéremmel térhetett haza.A magyar borok elismerése
Hazánk bortermelését összesen 320 kiállító képviselte Párizsban. Borainkat az eddigiekhez képest mutatósabb körítéssel rendezték el; borvidékeink nagyságát, minőségi jellemzőit, a termőterületeket és azok megoszlását térképen tanulmányozhatták a látogatók.
A központi palotában berendezett magyar borkiállítás termékei (a pálinkákkal, likőrökkel, lisztekkel, húsféleségekkel, befőttekkel, paprikafajtákkal együtt) kovácsoltvas oszlopokból szerkesztett, zöld üveglap polcokkal ellátott, szőlőlevelekkel, műfürtökkel díszített tartókon helyezkedtek el.
Palackjaink minősége javult, ám azok címkéi, etikettjei meg a dugók még nem érték el a nyugat-európai színvonalat, továbbá hiányzott egy ismertetőfüzet - és a feliratok sem voltak megfelelőek. 530 fehér, 223 vörös és 79 desszertbort neveztek be hazánk fiai.
Az erdélyi borvidékek 224, az egervisontai 59, a tokaji 50 féle borral jelentkezett. 9 arany, 15 ezüst és 23 bronzérem mellett 67 dicsérő oklevelet nyertek el nedűink.
A szőlészet előmozdításában játszott szerepéért a Magyar Királyi Földmívelési-, Ipariés Kereskedelmi Minisztérium díszokmányt vehetett át. Kiemelkedtek Erdély, Tokaj, Ménes (11 kitüntetés), Somló, a Balaton-felvidék (14), valamint Villány (7) és Szekszárd (8) borai.
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.