

|


Média támogatónk

TÁMOGATÓINK




Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.1906 Milánó
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.

Az apropónak köszönhetően a látogatók az alagút 100 m hosszú makettjén megszemlélhették az építés fázisait és az újonnan alkalmazott technikai megoldásokat (villamos vasút járt benne, ventillátorok, turbinák, szivattyúk biztosították az alagút szellőzését stb.). Április 21-én a szokásos pompával zajlott le a megnyitó, miközben alig készült el egyetlen osztály is a tárlatával.
Milánó, Olaszország egyik legnagyobb városa, a legjelentősebb iparosodott tartomány, Lombardia székhelye méltó helyszíne volt az emberiség újabb nagy találkozójának. A kiállítási csarnokok két nagy park nagyjából egy négyzetkilométernyi területén, a Parcóban és a Piazza d'Arminban épültek fel - a kisebb pavilonok összterülete 245000 m2-t tett ki.
A tárlat két helyszínét 1350 méter hosszú villamos magasvasút kötötte össze, szerelvényei 3 percenként indultak, menetsebességük átlagosan 40 km/óra volt.
A korabeli tudósítók kiemelték, hogy míg a Parco csarnokai sokkal díszesebbre, "csicsásabbra" sikerültek, addig a Piazza d'Armin épületei méltóságteljesebb, komolyabb hatást keltettek. Az eddigi tárlatokhoz képest az előrelátó olasz rendezők a városképhez igazítva több állandó jellegű épületet terveztek.
A kiállítás központi témája a közlekedés fejlődése volt. Az ókortól napjainkig demonstrálták a különféle szállítóeszközök történetét, külön fejezetet szánva a kerék tökéletesítésének. A változatos járművek mellett a felgyorsuló információáramlás legújabb módszereiről, így a telefon és a drót nélküli távíró fejlődéséről is képet kaphattak a szemlélődők.
A kacsás díszkút
Mivel Zsolnay Miklós tevékeny részt vállalt a milánói kiállítás magyar osztályának létrehozásában, s a nemzetközi zsűri tagja is volt, a cég kollekciója csak versenyen kívül kerülhetett bemutatásra.

A Maróti által tervezett magyar iparművészeti osztály installációjának legfontosabb elemei Zsolnay-termékekből készültek. Az eozinmázas falburkoló lapok mellett természetesen a főterem vízmedencéje, a kacsás Maróti kerámiakacsái a különleges máznak köszönhetően élethűen adták vissza a valódi récék tollazatának csodás színjátszását. A kút peremén különféle pózokba, mozdulatokba merevedett madarak az aláhulló vízfüggöny és az eozin csillogásának köszönhetően szinte lebegtek, mozogtak a térben.
A híres kút köztéri, az időjárás viszontagságait jól tűrő pirogránit mását nem sokkal később Pécsett állították fel, és még további három másolat készült, amelyeket Budapesten, Debrecenben és Zebegényben helyeztek el. A háborúk alatt sajnos a műremekek egy kivételével súlyosan megrongálódtak.
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.