|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1893 Chicago
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Amerika felfedezésének 400. évfordulója alkalmából Chicagóban - az Amerikai Egyesült Államok egyik legdinamikusabban fejlődő városában - került sor az újabb világtárlat rendezésére. A kiállítási terület az eddigi legnagyobb kiterjedésű volt: a város központjától 11 km-re, mintegy 278 hektáron, a Michigan-tó addig beépítetlen, mocsaras partján kapott helyet. Az ünnepélyes megnyitón megközelítőleg 300 000 érdeklődő volt tanúja annak, ahogyan Grover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke egyetlen gombnyomással elindította a világtárlat "összes gépezetét".
Az általánosan csak Kolumbuszi Kiállításnak hívott világesemény óriási területe még a hatalmas méretekhez szokott amerikaiakat is lenyűgözte. A rendezvény épületei ugyan csodálatot keltettek monumentalitásukkal, ám nem múlták felül az 1889-es tárlat modern építészeti törekvéseit. Az 514 m hosszú és 240 m széles Iparpalota jóval meghaladta a négy évvel korábban épített párizsi Gépcsarnok területét, s a tetején lévő kilátóhoz emelőgéppel lehetett feljutni. 48 oszlopa a korabeli USA 48 tagállamát jelképezte. A palota 1,5 millió dollárba került, 6 millió kg acélt, 1 millió kg vasat és 3 millió m3 fát használtak fel megépítéséhez.
A White City (Fehér Város) néven emlegetett vásárváros összes csarnoka acélvázas, könnyűszerkezetes építmény volt, ezek deszkafalait azonban gipszdíszes vakolattal borították, hogy historizáló kőépületek hatását keltsék. Nem véletlen, hogy az igencsak tűzveszélyes faszerkezetek miatt e tárlaton keletkezett a legpusztítóbb tűzvész, mely tizenhét ember halálát okozta.
A rendezvény területe három részre oszlott. A fő helyszín a már említett tóparti terület (Jackson Park) volt, ahol a sétahajókról csodálatos látványt nyújtottak a pavilonok s a kikötő szívében felállított hatalmas Köztársaság szobor, Daniel Chester French alkotása.
Magyarország kormánya úgy döntött, hogy a hatalmas távolság és az ebből adódó többletköltségek, no meg az Amerikába irányuló alacsony kiviteli mutatók miatt nem éri meg egy állami szinten szervezett magyar osztály felállítása és kiküldése. Így újra igen kevés magyar kiállító vett részt - ők is saját szakállukra - a "kolumbuszi" tárlaton. A közvélemény egy része azt hangoztatva ellenezte távolmaradásunkat, hogy hivatalos jelenlétünk az Újvilágban lehetőséget adhatott volna hazánk természeti szépségeinek, híres gyógyfürdőinek bemutatására, ami idegenforgalmunk számára új piaci lehetőségeket kínálhat. Az Iparpalotában mindössze a herendi porcelángyár képviselte hazánkat, míg a Zsolnay csupán külföldi közvetítő révén, más kerámia- és porcelángyárak termékeivel együtt jelent meg, de így is érdeméremben részesült.
A Telefonhírmondó
Puskás Tivadar (1844-1893) az 1873-as bécsi világkiállításon nyitott utazási irodája nyereségéből Amerikába utazott szerencsét próbálni. Coloradóban aranyásóként szert tett némi vagyonra, majd 1876-ban visszatért Európába, ahol távíróhálózat kiépítését tervezte. Ekkor vette hírét, hogy a philadelphiai világtárlaton Alexander G. Bell bemutatott egy távbeszélő szerkezetet. Puskás visszatért Amerikába, hogy felkeresse Bellt ötletével, melynek segítségével az először csupán játékszernek tekintett telefon a világ kommunikációs szenzációjává válhatna. Ideája - a telefonközpont létrehozásának terve - azonban nem jutott Bell tudomására, ugyanis nem fogadta Puskást.
A magyar mérnök ezek után Edison Menlo-parki "találmánygyárában" próbálkozott - ezúttal sikerrel. Puskás Edison európai képviselőjeként Párizsba utazott, és a "telefónia" meg villanyvilágítás rendszerének európai elterjesztésére szakosított fiókcéget alapított. 1878-79-ben részt vett a párizsi telefonhálózat kiépítésében. Ekkor már a világ 23 városában (Anglia, USA) működött telefonközpont. A harmincöt éves Puskást Edison igazgatósági tagnak nevezte ki cégénél.
Feltalálónk 1879 nyarán hazalátogatott, és saját pénzből létrehozta, majd üzemeltette az első magyarországi telefonközpontot. Vállalkozása üzlettársai miatt megbukott, csak Baross Gábor miniszter közbelépése, az államosítás mentette meg. Ekkor, élete mélypontján, az örökké új ötleteket gyártó innovátor ismét zseniális elképzeléssel állt elő: a mai rádiózás (a vezetékes rádió) gondolatával, a telefon kultúra-nyújtó, szórakoztató, informáló eszközzé fejlesztésével. Ez az idea öltött testet a Telefonhírmondóban, amit 1892. július 14-én szabadalmaztatott, majd felszerelte a stúdiót, munkatársakat gyűjtött, és beindította a napi rendszeres műsorszolgáltatást. A "beszélő újság" 1893. február 15-én kezdte meg az állandó adást...
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.