|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
Az első világkiállítás 1851 London
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Magyarország az 1848-1849-es szabadságharc leverése után alig két évvel, szuverenitását időlegesen elveszítve nem vehetett önállóan részt a londoni kiállításon. Korizmics László, az 1850-ben elindított Gazdasági Lapok főszerkesztője a magyar részvételről szóló 1851 novemberében megjelent vezércikkében sajnálkozását fejezte ki, hogy hazánk fiai csupán véletlenszerűen, nem szervezett és előkészített keretek között - vagyis az egyes ambiciózusabb iparosok, gyárosok saját elhatározásból -, csak az osztrákok számára kijelölt helyen mutathatták be termékeiket. Ausztria 746 (más forrás szerint 731) kiállítóval képviseltette magát, s ezeknek mintegy négy százaléka magyarországi, három százaléka erdélyi volt.
A Kristálypalota
A világkiállítások kezdetben még egyetlen, hatalmas épületben egyesítették az emberiség alkotásait.
Ezek közül az első, az építészetben is mérföldkőnek számító Crystal Palace (Kristálypalota) viktoriánus stílusban épült. A palota tervezője, az eredetileg kertépítő mérnök Joseph Paxton üvegházak tervezésével alapozta meg hírnevét.
A vasszerkezetes üvegcsarnok az impozáns, központi fekvésű Hyde Parkban épült fel. A kiállítás ellenzői - akik komolyan veszélyeztették az esemény létrejöttételérték, hogy csak abban az esetben épülhessen fel a palota az említett részen, ha azt a kiállítást követően elbontják onnan, és eredeti szépségében helyreállítják a parkot. 
Többek között valószínűleg a könnyű eltávolíthatóság miatt esett a kiállítási bizottság választása Paxton tervére: az épületet tizenhét hét alatt felállították. A kiállítás végeztével pedig ugyanilyen ütemben szétszerelték, hogy azután Sydenhambe, London Lewishom nevű kerületébe szállítsák, ahol 1854-ben, megnagyobbított formában mint múzeumot és kiállítási csarnokot adják át. Manapság azonban már nem csodálhatják meg az angol fővárosban járók ezt a fantasztikus palotát: 1936-ban teljesen a tűz martalékává vált.
Paxton forradalmian új építési módot választott, mely nemcsak az épület mobilitásában, az újszerű alapanyagok bevezetésében, hanem a hatalmas terek könnyűszerkezettel történő átkötése tekintetében is megnyilvánult.
A "herendi gyárnok" első korszaka (1837-1851)
Fischer Mór (1799-1880), a Tatán, zsidó kereskedőcsaládban született fiú előbb maga is kereskedéssel foglalkozott, majd 1837-ben Pápán keménycserépgyárat bérelt. 1839-ben feladta vállalkozását, és betársult Stingl Vince csőd szélén álló herendi keménycserép-porcelán gyárába, majd 1840-ben megvásárolta azt. Fischer a kis üzemet manufaktúrává fejlesztette, 1842-re pedig kétszintes gyárépületet emeltetett, melyet modern égetőkemencékkel szerelt fel. Kezdetben a tömegtermelésre állt cseh porcelángyárak példáját követte, de azok bejáratott üzletmenete, hagyományai miatt nem tudott betörni a piacra. 1844-ben gyökeres fordulat következett be a manufaktúra művészeti koncepciójában. Ebben az évben az Esterházy-család meisseni készleteinek pótlására-kiegészítésére kérte fel a gyárat. A meisseni minták, színek tökéletes utánzásához rengeteg kísérletezésre volt szükség, így e különleges megbízatás komoly szakmai kihívást jelentett az üzem számára. Valószínűleg e munkája kapcsán pattant ki Fischer agyából az ötlet, miszerint a későbbiekben a középszerű tucatáruk helyett a művészi, antik és kínai porcelánok másolására szakosodjon. 1848-ban megjelent árjegyzéke arról árulkodik, hogy nem volt híve az egy kaptafára készült sorozatgyártásnak: számtalan, már a jól bevált, főnemesi családokról elnevezett mintákkal díszített, többféle szín- és formavilágú, különböző funkciójú készletet mutatott be. Megjelentek a Batthyány-, Esterházy-, Károlyi-, Zay-, Csekonics- stb. minták.
A gyár fejlődését sem a szabadságharc viszontagságai, sem az annak bukását követő megtorlás, sem az abszolutizmus évei nem tudták túlságosan hátráltatni, de ehhez kellett Fischer töretlen eltökéltsége, kiváló üzleti és művészi érzéke.
Mindezeket tekintve nem meglepő, hogy Fischer Mór elküldte kollekcióját az 1851-es londoni világkiállításra is, s az osztrák császárság számára fenntartott termekben bemutatta termékeit. A tizenkét évesen, "kiskorúként" részt vevő gyár a konkurenciához hasonlóan historizáló, barokk és kínai motívumokat utánzó porcelánjaival érte el első nagy külhoni sikerét.
Viktória királynő és a herendi porcelán
Nem kétséges, hogy a herendi Viktória királynő nélkül is a világ legszínvonalasabb porcelángyárai közé emelkedett volna, hiszen a tehetség és a tudás, no meg a kemény munka a legtöbbször elnyeri jutalmát. De mégis ... Mi lett volna Fischer Mór manufaktúrájának jövő-je, ha az angol uralkodó a világkiállításon tett egyik látogatása alkalmával nem rendel tőle egy bizonyos, kínai hatás alatt született lepkés-virágos étkészletet, amely Queen Victoria néven máig az egyik legkeresettebb herendi mintaként ismert?
A Világkiállító magyarok című könyv a Holnap Kiadónál vásárolható meg.