|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
A kínai pavilonról, avagy hogyan korrigálnak a kínaiak
2010. június 1.
A kínai pavilon látványa megigéző, messziről láthatóan az Expo fölé magasodik és magában hordja azt a tényt, hogy már rég nem lesz Expo és csarnokok, de a piros kínai pavilon még mindig állni fog.
Kétség sem volt, hogy ez a pavilon az egyik célállomásunk. Ennek tudatában
terveztük 3 naposra az Expo programot, -máj.1-3ig, tehát az első 3 forró nap- és miután a nyitó nap délelőttjén tájékozódtunk az Expo közlekedéséről, a földrészek csarnokainak elhelyezkedéséről, a színpadokról, a műsorokról, a látványosságokról , a magyar pavilon után már a délután derekán eljutottunk a kínai pavilonhoz. Egész nap óriási sorok tekeregtek, de ez bennünket nem riasztott.
Mivel az Expo tele volt egyenruhás volunteer /önkéntes/diákokkal, akik az angolt és a kínai nyelvjárásokat gyakorolva információk adására, eligazításra vállalkoztak , így óvatos duhajok lévén arra gondoltunk, hozzájuk fordulunk, mit tegyünk, mi külföldiek, ha be szeretnénk jutni abba a pavilonba, amivel ők el akarják bűvölni a látogatókat. Mivel sűrű sorokban vették körül a pavilon főbb bejáratait, ezért nem volt gond összefutni velük. Meghallgattak, majd együtt érzően kifejtették: very, very sorry, de csak külön jeggyel lehetséges, hiszen lássuk be, napi 50.000 főnél többet nem tud a pavilon befogadni, ezért külön jegyet kell igényelnünk, ha valóban látni akarjuk a belsejét is. Először nem hittünk a fülünknek, majd rákérdeztünk ismét, és elmagyaráztuk, hogy mi azért utaztunk ide Európából, hogy megnézzük, ők mit akarnak nekünk megmutatni. Van érvényes jegyünk az Expora, amint látjuk, a kínai pavilon az Expo területén áll, tehát nem lehet akadálya annak, hogy mi belülre kerüljünk.
De van,- mondta a volunteer önként, és very very sorry, de nagyon sok ember akar bejutni, ezért nekik korlátozni kell a látogatók számát. Meg is mutatta, hogy a sorban álló emberek kezében egy piros-fehér papír lapul, nos , ilyen jegyet kell nekünk is szereznünk.
Bár nem értettük a logikát, mert a sorban állás eléggé megszűri máshol is a közönséget, de átérezve felelősséggel viselt tisztségük fontosságát, útmutatásuknak megfelelően feltettük az egyetlen ideillő kérdést: Na és hol lehet az extra jegyet beszerezni? –A válasz készen volt: Vannak jegyautomaták a bejáratok közelében, de ott már korán reggel elfogynak ezek a jegyek. De van még egy lehetőség, a bejáratoknál a biztonsági emberek osztják reggelente- mondta az egyik kedvesen.
Akkor másnap ezzel kezdünk.3 nap alatt majdcsak sikerül- gondoltuk, de fogalmunk sem volt , hogy mire vállalkozunk.
Másnap is reggel 8-kor beálltunk a sorba, hogy a 9 órai nyitásnál kedvező pozícióba kerüljünk. Be is türemkedtünk, de senki nem osztott semmit. Már csak 1 napunk van, és a kínai pavilonnak még csak a közelébe sem merészkedhetünk. Sok időt feláldozva, egy udvarias volunteer-fiatalemberrel próbáltam felnyittatni a szememet, ha már ennyire nem értem, mi miért történik. Elmondta, hogy very, very sorry, de legalább 50.000 ember akar bejutni, és a vezetőség azt az okos megoldást találta ki, hogy extra jegyekkel lehet csak bejutni. Ezt ismerem, mondtam. Fizetni kell a jegyért? –Nem. Akkor mindenkinek adnak, aki igényli? –Igen. És kik adnak és hol?- Hát a bejáratoknál a biztonsági emberek reggelente. Mondom mi reggel nem láttunk semmilyen jegyosztást. -Pedig van, csak időben kell jönni.- Mi már 8-kr a sorban voltunk-mondom. Elnevette magát. -Hát nem tudjuk? Aki akar ilyet, az reggel 5-kor már sorba áll.
-Fiatalember! Itt, ahol Ön volunteer, itt is osztanak jegyet? –Igen.—Holnap is itt áll ?-Igen. Mindenki igényelhet jegyet? -Igen. -Akkor lenne olyan kedves, számunkra 3-t igényelni, amig van a készletből?- Meghökkent. Nem hághatja át a szabályt.-Milyen szabályt? –Az igazságos elosztásét. –Ne vicceljen! Azt akarja, hogy rossz hírét keltsük a kínaiaknak, miszerint ideutaztunk érvényes jeggyel, de Önök nem engedtek be a saját pavilonjukba? –Ezen elgondolkodott. Nem ígér semmit, de ha esetleg lehetséges…holnap nézzek erre, felírta a nevét ..és nem ígér semmit…-Értem. Köszönöm, legalább a lehetőséget. Röstellem, hogy ilyen őrült ötletem támadt, hogy bejussak a kínai pavilonba.
Elsietek. Még utánam szól: nem ígér semmit. Értem.
Harmadnap az utolsó nekirugaszkodásunk. Tele aggállyal, tanácstalanul mi lesz, ha nem sikerül? Nem értettük az egészet, de ez itt Kína. Úgy gondolják, elég, ha ők értik. Az utolsó szalmaszál, a fiú, aki nem ígért semmit. Erre gondolunk, amig átnézik a táskáinkat a bejáratnál, majd leszegett fejjel lépünk be a kapun. Nem akartunk hinni a szemünknek, ugyanis ezúttal ott állt egy biztonsági ember, és boldognak boldogtalannak osztogatott valami piros-fehéret, ami után két kézzel kaptunk, majd megnézzük mi az, ha már olyan helyzetbe leszünk. ÉS AZ VOLT!! A becses jegy. Hihetetlen. Nem tudjuk, hogy történt, de megtörtént.
Mivel az Expo a folyó két oldalán terül el, igyekeztünk komppal átkelni a másik oldalra, hogy a kínai pavilonhoz kerüljünk, ahová egyébként ezzel a jeggyel csak délután 15, 30 és 16, 30 között lehetséges a belépés.
Nekem volt egy feladatom, felkeresni a fiatalembert a jegy miatt.
Oda is siettem, meg is találtam, és vártam a válaszát.: Very,very sorry, de tényleg, de sajnos nincs jegy. Megköszöntem azt, hogy nem felejtett el, és anélkül, hogy bármit mondtam volna, eljöttem. Ja , kérem , a szabály az szabály!!
Délután az értékes papírdarabbal ott álltunk a liftek előtt, amivel felvittek a csodálatos épület legfelső szintjére. Olyan mozgó rajzolt képet-mert nem filmet -vetítettek sok10 m hosszan, amin egy kínai falu mindennapjai, nappalai , éjjelei játszódnak, lakói és látogatóik népesítik be, és nekünk fogalmunk sem volt, hogy csinálják, de a földbe gyökerezett a lábunk. Leírhatatlan sürgés-forgás, történés és technika. Elbűvölő.
Aztán kifejtették véleményüket a „Jobb város, jobb élet” témakörében, kis vonatokba ültünk, megcsodálhattuk a lótusztavat a köré vetített számokat és alakokat leképező vízeséssel.
Hát igen, ezt látni kell!!
Mikor a pavilonon kívülre kerültünk, akkor odaszaladt hozzánk egy riporter, tudakolva, hogy tetszettek a látottak.
Kicsit kikeltünk magunkból, amikor elmondtuk, hogy milyen tortúrán mentünk keresztül ahhoz, hogy véleményünk lehessen a kínai pavilonról, és ez nem okos döntés. Megszeppent, nem erre számított. Azt mondta, már a vezetőség is rájöhetett valamire, mert ezentúl változtatni fognak a bejutási rendszeren.
-Az jó lesz. Egyébként a pavilon lenyűgöző….szerencsések voltunk, hogy sikerült bejutnunk….de ez nem az Önök érdeme.
Reméljük, Kína korrigált.
SÁ.