|
|
Média támogatónk
TÁMOGATÓINK
Csatlakozzon Ön is
támogatóinkhoz!
.
Adobe Acrobat Reader letöltése a [PDF] file-ok megtekintéséhez.
1911 Torinó
2009. február 19.
Részletek a Világkiállító magyarok című könyvből.
Az egységes Olaszország létrejöttének 50. évfordulóját a házigazdák újabb világkiállítás rendezésével kívánták emlékezetessé tenni.
A kiállítási helyszínek között elterülő vidékek számára turisztikai szempontból rendkívül kedvező volt a kormány döntése arról, hogy ne csupán egy városé legyen a nagy esemény.
A fő helyszín Torino volt, ahol az ipar, iparművészet, mezőgazdaság kapott pavilont, a művészeti és etnográfiai (néprajzi) tárlat Rómában, a Tiberis (Tevere) parti palotákba költözött.
A két, egymástól 630 km távolságra lévő város között "félúton", Firenzében modern festészeti, illetve arcképfestészeti tárlattal emelték a rendezvények színvonalát.
A Pó folyó partja - a kiállítás főkapujához átívelő híddal, valamint a bejárat után kezdődő Orto Botanico gyönyörű parkjával - az addigi tárlatok egyik legszebb fekvésű helyszíne volt.
Az eseményt számos környezeti katasztrófa hátráltatta. A Pó partján kijelölt 1,2 millió m2 területen (ennek csaknem a negyedét építették be) 1910-ben hatalmas ciklon tombolt, mely romba döntötte a készülő olasz Iparművészeti Csarnokot.
A tél folyamán az ott szokatlan mínusz 15 oC körüli hideg, valamint a másfél méteres hóréteg akadályozta az építkezéseket, tavasszal pedig a nagy mennyiségű csapadék okozta árvíz tette kilátástalanná a munkát. Így április 29-én, az előre meghirdetett ünnepélyes megnyitón III. Viktor Emmanuel (1900-1946) olasz király az egyedüliként elkészült magyar pavilont látogathatta meg kíséretével. Modern stílusban épült palotánk messze a legsikeresebb, legjelentősebb épület volt a tárlaton, ahol (néhány nemzeti pavilonon kívül) az összes, főként neobarokk és neoklasszicista épületet a kiállítási központ tervezőirodája álmodta meg.
Rómában Cesare Bazzani 50 000 m2-es főcsarnoka a Villa Borghese és a Valle Giulia által határolt terület egyik domboldalán kapott helyet. Március 27-én a királyi pár jelenlétében itt tartották a megnyitót.
A főként képzőművészeti kiállítások mellett Itália egyes vidékeinek különböző korokból származó, legjelentősebb építészeti emlékeit és az olasz társadalom mindennapi életét bemutató (60 objektumból álló) "skanzent" az itt tartott etnográfiai kongresszushoz kapcsolódva a Piazza d'Arminon építették fel a rendezők.
További részletek a >>>"Világkiállítások 1851-től" menüpont alatt található.